Facilitating Open Spaces

In retrospect, the week was a very rich ground for learning about the relationship between openness and structure in designing learning. My ambition was to create a space in which any of the many talented and experienced individuals invited along could contribute.  After the NaturamaKV project in Nagyvázsony nearly two years ago, we noted the importance of 'fixed points', and for this event we tried to build in the following:

a) Fixed meal times
b) Commonly agreed ground rules
c) Agreed roles - people in charge of things happening, rather than merely having to do them
d) A common structure to the workshops: doing, discussion, reflection
e) A common analytical framework that we applied to each technique
f) Time at the beginning of the day to catch up and look ahead at the schedule
g) A public 'sticky-note' schedule that got updated as we went along
h) A reflection at the end of each day

The group responded really well, but one of the reflections at the end of the week was that there were definitely people who might have come that hadn't.  I'd not want to lose the excitement that comes out of being surprised at just how good this way of doing things feels - it didn't belong to anyone and gave space to everyone to contribute and to benefit.  But it would be good to work up a little more structure to use before such an event to communicate what the possibilities will be

Photos from the week

Alun Morgan spent the week taking photos of the workshops, and the results can be found here:  https://picasaweb.google.com/alunmorgan01/Dabas2012?authuser=0&authkey=Gv1sRgCJvr8Ymy0drHSA&feat=directlink#

I'm Trish,the blog co-ordinator. Unfortunately technical difficulties with our internet connection mean we haven't kept this as 'live' as we'd planned, but there is a queue of exciting posts waiting to be uploaded. Don't go away!

Részvételi akciókutatás (PAR) módszertani workshop – 1. nap

Ahogy hétfő délben bekanyarodok a dabasi strand kapuján, csak gratulálni tudok magamban a szervezőknek – erről a helyről valószínűleg senki sem akar majd hazamenni szombaton. Bár a PAR workshop programjáról előre sokat nem tudok, de alapvetően kíváncsian állok a következő napok elébe. A főszervező Chris High leveléből ítélve az biztos, hogy sokféle területről érkeznek majd a résztvevők, akikben egy dolog közös: mindenki a PAR módszerekről akar hallani, beszélgetni, eszmét cserélni, tanulni.

A bemelegedésre különösebben sokat nem is kell várnom, az érkezésem után 10 perccel Chris a kezembe nyom egy videókamerát, hogy csináljak interjút Alun-nel, tudjam meg, ki ő, miért van itt, milyen részvételi kutatási módszereket használ. A gyakorlat ismerkedésre is remek, és rögtön a részvételi videótechnikákba is fejest ugrunk. Alun-nel túl nehéz dolgom nincs, gyakorlatilag kérdezés nélkül mesél az Open University-n (OU) végzett munkájáról, szociális munkásként szerzett tapasztalatairól. Aztán én következem: ökológusként miért érdekel a részvételi akciókutatás? Röviden: mert mély meggyőződésem hogy (főleg az ember által évezredek óta használt európai) tájban a biodiverzitás megőrzéséhez a tájhasználó ember aktív bevonása szükséges. A videointerjúk után a bemutatkozó kör is lezajlik. A résztvevők között vannak Open University tagok, az ő PhD diákjaik Angliából és Írországból, egy angol kutató Kenyából, magyarok a Corvinusról, Szegedről és a helyi dabasi vidékfejlesztési egyesület tagjai, akik vendégül látnak minket.

A hét programja batyus bál-szerűen alakul: mindenki belerakja, amit hozott magával. Hétfő délután Becky Angliából tart egy kis foglalkozást a mobiltelefonok felhasználásáról a PAR-ban, Ahogy mindenki elmélázik azon, hogy a telefonját mennyi minden másra is használja a telefonáláson kívül, beszélgetünk arról, hogy a kutatásban miként lehet hasznosítani adatgyűjtésre – akár úgy, hogy mi rögzítünk vele képet, hangot, videót, akár úgy, hogy megkérjük a kutatás résztvevőit, hogy ők dokumentáljanak vele. Abban megegyezünk, hogy a most ugrásszerűen bővülő egyéb számítástechnikai kütyük használata (Ipad, Iphone, egyéb okostelefonok, Nexus stb) nagy lehetőségeket rejt magában a PAR szempontjából. Ugyanakkor a beszélgetés során felmerül egy lényeges etikai szempont is: a számítástechnikai eszközöket használók (pl. az online kurzusok diákjait, akik bejelentkeznek az OU oldalára) aktivitását egészen pontosan nyomon lehet követni (mikor mire kattintanak, ott mennyi időt töltenek el). Ez kutatási szempontból rendkívül érdekes adattömeget biztosít – kérdés, hogy ki az, akit nem zavar, hogy rögzítésre kerül, milyen oldalakat látogatott meg.

Este aztán az óriáspizzák elfogyasztása után a részvételiség elvén alapuló történetmesélős játékot játszottunk, és meghallgattunk néhány angol és ír elefántos szóviccet. Izgalmas kezdés, várjuk a folytatást.

Mihók Barbara

The important stuff

We expect participants the camp to take a lot of responsibility for sessions and the logistics around them. Yet even in a loosely structured event like this there are some important things to get right in order to make everything else smoothly. Like what time is lunch and how many people will we need to feed. Meet Judit, who's being an absolute angel in keeping track of arrivals and helping with the pre-organisation here in Dabas.

Setting up

Today is the first day of our participatory technologies camp in Dabas, south of Budapest.    The idea is to spend a week with a group of action researchers interested in how digital technologies can be used to facilitate participation.  The workshops are all being laid on by participants and we've a lot to look forward to.

This morning will be all about getting things ready.  People are arriving from as far afield as Mombassa and as near as Dabas.  We'll get going formally after lunch with our first workshop.